Döntések, borítások

Tegnap volt a nagy nap.
IJR választások (International Junior Representative), IEC választások (International Executive Board), a 21 napos Village megvitatása.

21 napos Village nem lesz egyenlőre, viszont az IJR-ok egy motion ("indítvány") keretein belül fel fogják kérni az International Village Committee-t, hogy a Village céljait szem előtt tartva, vizsgálják meg a Village-t, kérdőjelezzék meg, hogy a most használt metódusok a lehető legjobbak-e (pl.: Kiitos, napirend, a 4 hét rendje, a tábor hossza).
Mit jelent ez ránk nézve? Lehet,hogy drasztikusan megváltozik a Village (ahogy Local Work-ből MOSAIC lett), lehet, hogy lesz egy új, Village-hez hasonló program 11 éveseknek. Valószínűleg semmi konkrét változást nem fogunk érezni egy-két évig, na de utána!!!

Nagyon érdekes itt számomra látni, hogy a CISV, mint egy egységes szervezet hogyan viselkedik. Hogyan fordul különböző fejlődési irányok felé, hogyan mutatnak "itt fent" azok a célok, amelyekért mi is dolgozunk otthon (sokszor úgy, hogy nem is tudunk róla).

Az IJBC-n, és talán onnan átggyűrűzve, az AIM-en is egyre több ember ad hangot a CISV "újragondolásának" abban az értelemben, hogy céljainkat figyelembe véve vizsgáljuk meg, hogy az eszközeink a lehető leghatékonyabbak-e. Néhány programunk (pl Village) 55 éve pont ugyanolyan!!! A világ pedig változott közben....

Változnak IJR-jaink is......"And the winner is......" KELLY from Canada!!!!!! Én Memora szavaztam.....Persze demokratikus választás volt, tehát elfogadom a többség döntését, és amúgy is Kelly elég jóarcnak tűnik, ragyogó szónok, tiszta elképzelései vannak a jövőnkkel (mármint az IJB - Intrnatinal Junior Branch) kapcsolatban.

Az IEC választások nagyon izgalmasak voltak politikai szempontból - informálódás, lobbizás, különböző elképzelések megvitatása a CISV jövőjével kapcsolatban.
Az egyik érdekes faktor az volt, hogy Cathy Knoop - eddigi CISV President - indult a választásokon. Csak azoknak, akik nem tudják, már 9 éve van ilyen - olyan pozícióban a CISV élén. Ezért többen arra jutottunk, hogy a felbecsülhetetlen tapasztalataitól függetlenül el kéne engednie CISV-t a "szoknyája mögül".

Gondolom most azt gondoljátok, hogy soha sem éreztétek, hogy valakinek a szoknyája mögött lettetek volna. Én sem. Itt sem éreztem. Viszont az tény, hogy Cathy nagyon befolyásos, erős egyéniség, ami azt jelenti, hogy az ő saját elképzelései valószínűleg valóra válnak. Mivel 9 éve van "ott fent" erős kételyeim támadtak, hogy tisztán látja a CISV helyzetét.

Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy abszolút nem illik bele a CISV spirit-be a lobbizás, a politizálás, meg kell vallanom, hogy javarészt élveztem a dolgot, és persze a CISV atmosphere-ben még ezek a fogalmak sem olyan súlyosak (habár néha azért nyuszi lett belőlem, hiszen alig ismerek itt valakit..).

És végül a talán nem túl sokat mondó nevek, de azért mégis:
President: Arne-Christian
Vice-President: Junko Imanishi
Executive Trustees: Lene Letvik, Jeff Parliament, Adam....

Jóarcok ők is, habár az elnök elég kevéssé elnök...ő volt az egyetlen jelölt...

Legközelebb megpróbálok vicces, érdekes sztorikat is írni:)

AIM 2007

Elkezdődött. Tulajdonképpen már két napja tart és a feszültség egyre csak nő. És ez most nem vicc.

Választások vannak, és az 56 éve ugyanúgy működő village-ben néhányan változásokat szeretnének eszközölni. Néhányan természetesen nem szeretnék ezt.

Most éppen a 21 napos village összehasonlító kutatását hallgatjuk. Én nem látom át teljes mértékben, de elhiszem Pistinek, amikor azt mondja, hogy a kutatás alapjai erősen hiányosak voltak. Ez eléggé megnehezíti a döntést, mivel inkább az számít, hogy egy-egy ország mennyire ragaszkodik a hagyományokhoz, illetve mennyire szeretne megszabadulni azoktól...

IJBC A-Z-ig

Mivel az IJBC véget ért tegnap, és már az AIM tárgyalójából írok - egy nem túl érdekes előadást hallgatva- gondoltam, megtöröm a napi beszámolók sorát, és megpróbálom összefoglalni nektek, hogy mi történt az elmúlt napokban.

Astrid és Marcos (a két IJR-unk) az IJR jelöltekkel együtt tervezte meg az együtt eltöltendő négy napot.

A fókusz a változáson, kihíváson, a CISV újragondolásán volt.

Ha voltatok már nemzetközi Work Shop-on, találkozón, tudjátok, hogy legkésőbb a második estére már mindenki teljesen rápörög a témákra, mindenki inspirált - tűz lobog a szemekben. Hát itt az IJBC-n, idén nem ez volt a helyzet....

A magyarázatot későbbre hagyom, de az érzelmi szálakat pengető motiválás helyett egy "hidegebb", intellektuálisabb megközelítéssel kellett együttműködnünk. Ez nem volt könnyű, mert a szokásos kreativitás-boost és lelkesedés helyett frusztráció és konfliktus uralta a lelkünket.

Összességében mégis hasznosnak ítéltem, mert a frusztráció-keltés célja az volt, hogy megtanuljuk megváltoztatni azt, amivel elégedetlenek vagyunk. A konfliktus célja az volt, hogy minél több nézőpontból megvizsgáljuk és megkérdőjelezzük (természetesen pozitív intencióval) a CISV-t, a tetteket, amikkel céljaink eléréséért dolgozunk.

Ez a metódus teljesen eltérő az általános szeretetteli, motiváló hangulaton alapuló közös munkától, és úgy hiszem, hogy ha nem is volt az összes session tökéletes, nagyon érdekes volt látni, hogy hogyan lehet kritikák mentén előrehaladni.

Nem voltam elégedett a hangulattal, nem lettem sokkal motiváltabb, viszont úgy éreztem, hogy ezek után sokkal könnyebb lesz folytatni az évközbeni munkát, mert nem lesz olyan nagy különbség a "tűz" intenzitása, nagysága között.

Az utolsó estén elbúcsúztunk a Senior IJR-tól, Astridtól - régi IJR-ok énekeltek neki (a My Way dallamára - Astrid's Way), majd beledobták a jacuzziba.

IJBC!!!!!!

2007. július 31. kedd

Pakolás, zuhanyzás, reggelizés, fizetés, várakozás, felcuccolás, elpucolás, átbuszozás, és már ott.

IJBC!!! Egy öt csillagos hotelben! (mint kiderült a többi helyszín vagy túl elérhetetlen vagy túl kicsi vagy túl katonai volt)

Regisztráltunk, megkaptuk a névkártyánkat, a mágneskártyánkat, a csomagjainkat hordár hozta a szobánkba és pont vacsoraidő volt. Kezdetnek nem is rossz!

Az este kellemes gyurmázással, ismerkedéssel és régi barátok örvendeztetésével telt.

Pihenőnap Bogotában

2007. július 30. hétfő

A Montserrat megmászása jobban kifárasztott, mint gondoltam - jöttem rá, mikor két órányi városnézés, sétálás után már csak arra vágytam, hogy visszaérjek a hostelbe, és lefeküdjek aludni. A Plaza Bolivart (az óváros főterét) ma is meglátogattam, érdekes, hogy három egymást követő nap három teljesen különböző arcát mutatta. Ma öltönyös emberek és kosztümös nők siettek keresztül, mikor ott voltam. Gondolom a téren lévő bírósági épület a mágnesük.

A délutáni pihenésem alvással és IJBC-AIM felkészüléssel telt - vagyis belevetettem magam a közel 100 oldalnyi dokumentumba, ami megalapozza majd a részvételemet. Elaludni nem volt nehéz..

Este - csodák csodája! - még több CISV-sel találkoztunk, elmentünk sajtos arepát enni (fehér, lapos kukoricakenyér) és Simone barátunk segítségével eljutottunk Bogotá "legrosszabb" kocsmájába. Nem volt egyértelmű, hogy miért ez a legrosszabb hely, hacsak azért nem, mert mindenhol 100W-os izzók égtek, a jukebox a kolumbiai technótól a kemény rockon keresztül Ray Charles-ig mindenféle zenét ontott magából és a falakat fényes penész színű festék borította. A helyzeten nem sokat javított az elfogyasztott sör és aguardiente (helyi ánizslikőr), aminek kevesebb volt az ereje, mint a metil-alkohol utóíze.

Turistaként azonban nem zavartak minket túlzottan ezek a körülmények - a felfedezés örömében nem ítélkeztünk.

Egy gyönyörű nap

2007. július 29. Vasárnap

Úgy éreztem, hogy ha már egyszer itt vagyok az Andokban jó lenne kirándulni egy kicsit, így elhatároztam, hogy a 2700 m-es városi magasságot elhagyva felmászom egy templomhoz 3160 m-re. Hát nem volt könnyű elég oxigénhez jutni, de viszonylag hamar hozzászoktam a fizikai megerőltetéshez, lassan, de biztosan haladtam a cél felé több zarándokkal együtt (a templomban lévő elesett Krisztus szobornak több csodát is tulajdonítanak).
1 órányi lépcsőzés után érkeztem meg teljesen feldobva, amit csak tetézett, hogy a templomban éppen áldást osztott a pap némi zongorakísérettel. Nagyon felemelő volt az egész esemény, habár mosolygásra késztetett, hogy a helyiek giccses szobrokat, gyertyákat, képeket, kulcstartókat (vagyis kegytárgyakat) toltak a pap elé áldásra, majd áhítattal megcsókolták ezeket...A helyiek nagyon vallásosak, sőt a történtek szerint eléggé babonásak is.

Kirándulásom előtt még sétálgattam a városban, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. A legtöbb utca ugyanis sétálóutcává változik vasárnaponként, a múzeumok ingyenesek, így mindenki az utcákon élvezte a napsütést.

Visszatértem a Botero múzeumba-voltak részek, amiket kihagytam szombaton. Szerencsére itt nem voltak kígyózó sorok, mint más múzeumoknál, mivel ez mindig ingyenes.

Este elmentünk vacsorázni CISV-sekkel, majd hamar lefeküdtem, a túra eléggé lefárasztott.

Élmények minden irányban

2007. július 28. Szombat

Szombat reggel úgy döntöttem, hogy megnézem a Botero múzeumot egyedül, mivel a hostelben lakó CISV-s barátaim már mind jártak ott. "Jó emberekkel jó dolgok történnek." - mondja Kacsa....ezek szerint én kicsit rossz lehettem...Fél órás sétálás, fotózás, rácsodálkozás után két pasas magát rendőrnek, illetve turistának kiadva úgy átvert, hogy szinte az összes pénzemet elszedték...Ezek után az izgalmas, szabad egyedüllét sebezhető, elszomorító magányossággá változott.

Szerencsére még reggel megbeszéltünk egy találkozót Flo barátommal az Arany Múzeumnál, ez tartotta bennem a lelket. Másrészről persze iszonyú mérges voltam magamra, a túl ügyes helyiekre...de elhatároztam, hogy nem hagyom elrontani a kolumbiai utamat, végső soron csak a pénzemet vették el (meg egy kicsit az önbecsülésemet, de azt hamar visszaszereztem - szembenéztem önnön butaságommal, önostorozásommal és rájöttem, hogy ezeket mind meg tudom bocsátani magamnak).

Útközben az Arany Múzeum felé benéztem a Botero múzeumba is, igazán lélekemelő volt a történtek után - a képeket nézegetve ki tudtam élni a bennem kavargó szélsőséges érzelmeket. Ezek után már nem is lombozott le túlságosan, hogy elkerültük egymást Flo-val az Arany Múzeumnál. Végső soron a múzeum nagyon érdekes volt - madárrá, denevérré változó sámánok, érdekes emberábrázolások, egy kis indián hitvilág, kint sütött a nap, a téren szólt a zene...és még volt a hostelben mit ennem.

Flo-val végül este találkoztam, jót beszélgettünk, kaptam tőle kölcsön pénzt (amit most már a hostel széfjéban tartok..), úgyhogy minden elrendeződött.