Melegítés Bogotában....szükség is van rá!

Délután érkeztem meg Bogotába, 3 film, 2 étkezés, 30 oldal és 2-3 órányi alvás után. A konferencia szervezői voltak olyan kedvesek, hogy kijöttek elém a reptérre, így szerencsére volt, aki vigye az otthon beszerzett értékes nedűket tartalmazó üvegekkel terhelt hátizsákomat. Viorel erre mondaná, hogy nekünk nőknek olyan könnyű dolgunk van....

Miután hátrahagytam terheimet és lezuhanyoztam elindultam keresni egy kávézót, ahol olvasgathatom a youth hostelből kikölcsönzött Kolumbia útikönyvet. A környék szerencsére tele van csábítóbbnál csábítóbb helyekkel, régi, alacsony, színes koloniál házsorokkal, hívogató, szűk, kis utcákkal.

Attól függetlenül, hogy Bogotá 2700m magasan fekszik, ebből kifolyólag egész évben 15 fok körül van a hőmérséklet, egy trópusi ország fővárosa, így a gyümölcs választék még az én Indonéziában kényeztetett ízlésemet is kielégíti. A kávékról már nem is mondok semmit.
Mire visszatértem a hostelbe némi meleg ruháért (most éjfél körül járunk itt és polárban fázom..) már vártak rám kedves CISV-s barátaim, Lizzie és Louise.
Együtt vacsoráztunk egy kedves, tömött étteremben, ahol a szomszéd asztalnál ülő társaság majdnem tortacsatába keveredett (30-nál nem voltak fiatalabbak...), egy hölgy még oda is jött hozzánk, és mosolyogva, spanyolul megjegyezte, hogy most biztos őrültnek nézzük a kolumbiaiakat....Hát..eddigi benyomásaim alapján kedvesek, életteliek és nem tartózkodnak a hangos nevetéstől józanul sem.

A repülőn látott 3 film után megnéztünk még egyet a hostelben, az időeltolódás miatt nem voltam túl energikus, viszont valahogy muszáj volt ébren maradni, hogy felvegyem az itteni ritmust.
Eddig.
Jóéjt.