Pihenőnap Bogotában

2007. július 30. hétfő

A Montserrat megmászása jobban kifárasztott, mint gondoltam - jöttem rá, mikor két órányi városnézés, sétálás után már csak arra vágytam, hogy visszaérjek a hostelbe, és lefeküdjek aludni. A Plaza Bolivart (az óváros főterét) ma is meglátogattam, érdekes, hogy három egymást követő nap három teljesen különböző arcát mutatta. Ma öltönyös emberek és kosztümös nők siettek keresztül, mikor ott voltam. Gondolom a téren lévő bírósági épület a mágnesük.

A délutáni pihenésem alvással és IJBC-AIM felkészüléssel telt - vagyis belevetettem magam a közel 100 oldalnyi dokumentumba, ami megalapozza majd a részvételemet. Elaludni nem volt nehéz..

Este - csodák csodája! - még több CISV-sel találkoztunk, elmentünk sajtos arepát enni (fehér, lapos kukoricakenyér) és Simone barátunk segítségével eljutottunk Bogotá "legrosszabb" kocsmájába. Nem volt egyértelmű, hogy miért ez a legrosszabb hely, hacsak azért nem, mert mindenhol 100W-os izzók égtek, a jukebox a kolumbiai technótól a kemény rockon keresztül Ray Charles-ig mindenféle zenét ontott magából és a falakat fényes penész színű festék borította. A helyzeten nem sokat javított az elfogyasztott sör és aguardiente (helyi ánizslikőr), aminek kevesebb volt az ereje, mint a metil-alkohol utóíze.

Turistaként azonban nem zavartak minket túlzottan ezek a körülmények - a felfedezés örömében nem ítélkeztünk.